Emlékszem arra,mikor Ő volt a Hold
És én voltam a Nap..
Ez nagyon régen volt
Még a világosság ideje alatt.
Boldogok voltunk
Félelmetesen.
Csak világítottunk
Becsületesen.
Más volt a színe a világnak
Mert Ő ragyogott!
(Az volt a vége minden imámnak,
Hogy addig éljek,míg Ő ragyog ott)
De ennek is vége lett.
Mindig csak egy oldalát mutatta,
És mind e mellett,
A fényét is Tőlem lopta.
Ma már Ő a levegő
Én meg tűz vagyok
És az a meglepő,
Hogy miatta lángolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése